lako világa

Ma kicsit csendesebb vizekre evezünk, még akkor is, ha egy városi derbiről van szó. A Bradford Derby, vagy Wool City Derby (utalva Bradford városának a gyapjúfeldolgozásban betöltött szerepére) ugyanis két olyan csapat csatája, akik elvétve futballoztak azonos ligákban, a City a 70-es évektől mindig felsőbb osztályokban játszott. Rögtön az elején hangsúlyoznunk kell, hogy két yorkshire-i gárádáról van szó, ezért mindketten érdekeltek a West Riding Derby-ben, illetve a Yorkshire Derby-ben is, bár a Park Avenue csak formálisan szerepel a történetben. A Bantams egyébként résztvevője a korábbi blogokban emlegetett Roses Derby-nek is, és mivel az Avenue-val már csak előkészületi meccseket játszanak minden évben egy héttel a bajnokság indulása előtt, a szurkolók figyelme a közeli Leeds és a Huddersfield felé fordult aktuális riválist keresve. A rivalizálás gyökere – nem meglepő módon – területi alapú, és azokra az időkre vezethető vissza, amikor az 1880-as években az Avenue még Bradford RFC, a City pedig Manningham néven szerepelt. Manningham és Horton – ahonnan az Avenue eredezik – olyan részei Bradford-nak, melyek a mai napig őrzik falusias jellegűket. Az első összecsapás még rögbi meccs volt a felek között 1887-ben, amelyet egy jogi vita is követett. A két csapat először 1912-ben találkozott az FA Kupában, úgy hogy a Bradford City előző évben megnyerte a sorozatot, és itt is nyert 1-0-ra. Az első bajnoki összecsapásuk két évvel múlva történt, először a Valley Parade-en, 3-2-es hazai győzelemmel, a második körben pedig a BPA nyert otthon 3-0-ra. Sajnos a lelátó nagy része már egyenruhában pompázott, az I. Világháború éveiben járunk, a szünetben például önkénteseket eskettek fel. 1919-ben aztán folytathatták a rnagadókat, de csak 1921-ig, mert az Avenue kiesett. A következő évben a városi vetélytárs is kiesett, de 1927-ig nem volt meccs egymás ellen, mert a City tovább zuhant, míg végül vissza nem kapaszkodott. Az első meccsükön nem kevesebb, mit 37 ezer ember zsúfolódott össze, és a Stans nyert, majd ugyanezt megismételte a második körben is.  1929 és 1937 között rendszeresen találkoztak a csapatok Bradford város lakosságának nagy örömére, de aztán utána 1950-ig megint szétváltak útjaik, ezúttal is a City esett ki. Aztán megfordult a világ, és az 50-es években már végleg csak a Bantams nyert, igaz az FA Kupából 1951-ben megint csak a kiscsapat ejtette ki őket. A hatvanas évek nagy részét mindketten nagyrészt a Division Three-ben töltötték, így voltak randevúk, de a BPA egyre nehezebb anyagi helyzetbe került, és végül 1974-ben kizuhantak a profi ligából. És a végére maradjon egy meglepetés, ami biztosan nagyon irritálja a City szurkolóit. Az örökmérleg 23-22-re áll a Park Avenue részére, 11 döntetlen mellett!!!!

Néhány egyéb érdekesség:

-           A Bradford City két sajátságos – és vélhetően nem kívánt – Premier League rekordot tart. 1999-ben, minden idők legkevesebb pontjával (36) maradtak bent az angol első osztályban, illetve ők állnak az összes valaha volt Premier League csapat közül a legalsóbb osztályban.

-          A Bradford City története során több mint 40 menedzser szolgálta a klubot, de ezek mindegyike angol vagy ír volt.

-          A Bradford City ajándéktárgy gyártói és kereskedői  jól jártak az elmúlt években, mert a Harry Potter rajongók tömegével vásárolták fel a sálakat, mivel a főhős sálja a Bantams színeiben pompázik.

-          1997-ben Anglia legdrágább becsúszását élte át a bradford-i közönség. A csapat akkori legdrágább játékosának, Gordon Watson-nak a lábát törte el két helyen a Huddersfield Town-ban szereplő Kevin Gray egy elképesztően csúnya, páros lábbal végrehajtott becsúszás során. Watson-nak egy platinalemez és hét darab csavar adta vissza a lábának a tartást, úgy hogy ő volt akkor a City történetének legdrágább játékosa, és mindössze harmadik meccsét játszotta. Két év, és öt további műtét kellett a teljes felépüléshez. Miután a leeds-i bíróság 900.000 font kártérítést ítélt meg neki az esetért – és ezzel ő lett minden idők második játékosa, akit egy játékos kártalanított – ebben a kategóriában Anglia legjobban fizetett sérültje lett.